Nagy Krisztián vagyok. A műteremben KINVA.

Ki vagyok ma

A műhelyem Sükösdön van, Bács-Kiskun megyében. A festészet a központi munkám. A katalógusomban szereplő festményeket itt készítem, és innen kerülnek ki azokhoz, akik megveszik őket.

A festői munka mellett tanítok is. A KINVA Művészeti Akadémián több mint ötezer tanítvány tanult festészeti technikákat az utóbbi évek során, az olajfestészettől a pasztellig. Az oktatás számomra nem külön pálya, hanem a műhelymunka kiterjesztése. Amit anyagban, színben, fényben megtapasztalok, azt rendszerré formálva adom tovább.

A harmadik szál az anyagismeret. Évek óta dolgozom magyar festéskutatási együttműködésekben, az utóbbi időszakban különösen az Artemisia művészfesték-márka fejlesztésében.

Három oldal egy mesterségben: festői alkotás, oktatás, anyagismeret-kutatás.

Honnan indultam

Várdombon, Tolna megyében nőttem fel. Hatéves koromban költöztünk oda Szekszárdról, és ott laktam évtizedekig. A festészet érzéki kezdete négyéves koromra esik. A szomszéd Lajos bácsi üveget tett be nálunk egy szobai ajtókeretbe, és kaptam tőle egy darab üveges gittet. Napokig gyúrogattam. A lenolaj illatát onnantól soha nem felejtettem el. Visszatért később, a házfestéseknél, az ablakkereteknél, a frissen meszelt falakon. Ez az illat volt a festészetbe vezető első érintés.

A tényleges festői munkához 1999 októberében jutottam el, egy huszonéves életkonszummáció közepén. A vállalkozásom megszűnt, a kapcsolatom véget ért, és egy alföldi lovasfogadóban töltöttem négy hónapot mint házvigyázó. Magony Tanya, Kecskemét és Fülöpháza között. Télen, magányosan. Ide érkezett három hétre Saáry Zoltán festőművész, alkotni.

Onnantól számítom, hogy elkezdtem festeni.

Saáry Zoltán megmutatta a palettát, az ecseteket, a festéktechnikát, a vázlatkészítést. A kezembe adta az első tubusos olajfestéket. Megismerte velem a művészterpentin illatát, amit gyermekkorom óta rejtve tárolt bennem az emlékezet. Három hét közös munka, és a festészet onnantól része lett az életemnek. Saáry mester 2015-ben elhunyt. A találkozásunk az életem egyik leggyakrabban visszatérő emlékhelye.

A festő útja

A 2006-2007 fordulója ismét válsággal érkezett. A vállalkozásom megint összeomlott, és álltam a kérdés előtt: visszamegyek-e szerelőként, vagy próbálkozom a festészettel teljes állásban. Az utóbbit választottam, és onnantól minden napom a festéssel kezdődött.

2006 decemberében jött az első festményeladás. Egy ismerős, Hédike, kijött hozzánk látogatóba. Megakadt a szeme egy „Pecás" című tájképen, amelyen egy horgász alak állt egy vízparti tájban. Ötezer forintért adtam oda neki. Az összeg nem nagy, de az érzés akkor másmilyen volt: valakinek pénzt ért, amit én csináltam. Még aznap újra ecsetet ragadtam.

Ekkor szilárdult meg a napi festői gyakorlat.

2007 januárjában feltettem hat festményt a Vatera aukciós oldalra, egy forintos induló licittel. Reggelre alig volt érdeklődés. Aztán este kilenc óra körül, az utolsó percekben felrobbant a felület, és négy nap alatt kilencvenezer forint bevétel érkezett. Egy ismeretlen festőként. Két hét múlva ez kétszázezer forint volt. Onnantól tudtam, hogy ebből élni lehet.

A KINVA művésznevet ekkor vettem fel. Egy névrokon-festő miatt kellett megkülönböztető. KrIsztián NAgy Várdombi, ennek a négy szótagnak az összeolvadása. A művésznév ma már önálló életet él, brand lett belőle.

2008 ősze hozta az első élő festőtanfolyamot. Tíz jelentkező, Várdomb, Régi Iskola. Ugyanabban a teremben tartottam, ahol 1982-ben elsős voltam. Reggel hatkor ott voltam, berendeztem a termet, vártam. Az első percben hebegtem-habogtam. Aztán amikor rátértem az őskori festészet kezdeteire, ismerős terepre értem, és attól a perctől gördülékenyen ment. A nap végén tíz ember festett életében először képet. Akkor értettem meg, hogy ez nem csak alkotás, hanem átadás is.

A KINVA Akadémia

A 2008 és 2014 közötti évek az élő tanfolyamok időszaka volt. Várdombi iskolaterem, kis csoportok, plein air kísérletek. 2013 óta működik az Alsónána Galagonya tábor, ami a Tolna megyei műhelyünk. Évente több turnusban tavasszal, nyáron és néha ősszel ott festünk együtt. Plein air gyakorlat, közös műterem, közös ebéd. Margit néni és Csaba a házigazdák.

2014. augusztus 26-án, kedd délutánján, ebéd utáni szieszta közben jött az ötlet. Felkeltem, írtam egy hírlevelet a blogom olvasóinak, hogy szeptember 15-én indul Magyarország első online festőtanfolyama. Aznap éjjel hat befizetés érkezett. Két hét alatt tizenhat jelentkező. Akkor még csak egy néhány oldalas vázlat volt a kockás füzetemben.

Hosszú érlelés, aztán egy pillanat alatt fénysebesség.

Tizenkét év munka után az online katalógus ma több mint száz kurzust kínál. Az olajfestészet, az akril, a pasztell, az akvarell, a tus és tinta, a rajz mind külön vertikálisok, de a mesterség egy. A legtöbb tanítvány hosszú éveken át tér vissza újabb és újabb anyagokért.

Az utóbbi években új területként az art marketinget is bevezettem festőknek. A 2010-es évek elején én magam is tanultam Vida Ágitól (gazdagmami.hu) az online vállalkozás alapjait. Ennek az ívnek a folytatása, hogy ma már én adom át ugyanezt a magyar festőknek. A festészetben a szabad alkotás akkor lehetséges, ha a megélhetés keretei stabilak.

Mesterségbeli mélyítés

A festészet anyagismerete gyermekkorom óta foglalkoztat. A házilag dörzsölt olajfesték, a saját receptek, a tanítványaim számára összeállított anyaghasználati segédletek mind ennek az érdeklődésnek az állomásai.

2024-ben a Pentacolor Kft. azzal keresett meg, hogy segítsek egy új magyar művészfesték-brand kifejlesztésében. Külső tanácsadóként és tesztelőként vettem részt a folyamatban. Sok saját receptemet átadtam a vegyészeknek, és ezek alapján készültek a tesztvariációk. Sokszori validáció után, 2025 szeptember végén nyilvánosan debütált az Artemisia.

A világ első olyan művészfesték-márkája, amely női művész nevét viseli.

Az Artemisia Gentileschi tiszteletére kapta a nevét. 16-17. századi olasz festő, akinek a sorsában is benne van a túlélés és a mesterségi méltóság. Ma márkanagykövetként aktívan részt veszek az akril- és olajfesték-rendszerek és médiumok fejlesztésében.

A folytonosság személyesen is fontos: a négyéves kori üveges gitt és a 2025-ös Artemisia ugyanannak az érdeklődésnek a két szélső pontja.

Ma

A festészet, az oktatás és az anyagismeret-kutatás párhuzamosan fut. A festménykatalógusom most kapott méltó digitális teret a v2 kinvafestmeny.hu oldalon. Az online oktatóanyagok bővítése folyamatos. A KINVA AI Műhely előfizetés 2026 májusában indul, hozzá kapcsolódó funnel-kurzussal, amely az AI-t mint műhelyi eszközt tárgyalja a festészetben. Az Artemisia fejlesztések folyamatosan fognak. A Galagonya tábor évente több turnusban szervezett.

A munkám mögötti gondolatvilágot a Műhelyfilozófia oldalon bontottam ki bővebben. Az ott olvasható négyrétegű rendszer, a Nyitott Tanulmányfestészet, a Metarezonancia, a Tükörvilág és a Szinkrealizmus, a fenti életrajzi háttéren érlelődött ki.

Egy diszkrét történelmi jelzés.

Néhány évvel ezelőtt kormányzati megrendelésre megfestettem négy darab zászlót a Magyar Történelmi Zászlósorhoz. Ezek a zászlók ma is használatban vannak a hivatalos állami ünnepségeken, a Parlamentben, a Kossuth téren és a Hősök terén. A Ludovika Díszszázad katonái viszik. Ez a munkám csendben benne van a magyar közélet mindennapjaiban.

Ha érdekel a teljes út

Az itt vázolt utat részletesebben dolgoztam fel a 2021-ben megjelent „Így lettem KINVA" című önéletrajzban. A 220 oldalas könyv a négyéves kori első illatélménytől a 2014-es online indulásig vezet. Aki a műhely mögötti gondolkodásra is kíváncsi, ott talál hozzá hosszabb anyagot. A könyv elérhető e-book formában. A bevételének egy részét a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány javára ajánlottam fel, ez a felajánlás ma is él.

A festői munkám és a mögötte álló gondolatvilág azonban már túlnőtt a könyv keretein. Ha érdekel ami most történik, két irány van.