Az Anima Fragmentum cím Carl Gustav Jung mélylélektanából érkezik. Az anima a férfi tudattalan női oldala, az érzelmek, a sebezhetőség, az intuíció és a kreativitás archetípusa. Az önarckép itt nem a fizikai megjelenést rögzíti, hanem ezt a belső női princípiumot egy fiktív női portrén keresztül fogalmazza meg.
A festményen két görög betű is megjelenik. A psi (ψ) a lélek, a psziché jele, a phi (Φ) az aranymetszésé, a harmónia és a bölcsesség jegye. A két szimbólum azt mondja ki, amit a festmény egész kompozíciója is sugall: a lélek mélysége és a belső harmónia nem egymás ellentétei, hanem ugyanannak az öntudatnak két oldala.
Festői megoldásként a finom, lágy árnyalatok és a markáns ecsetvonások egyensúlya teremti meg a portré belső feszültségét. A nőiesség és az erő, a sebezhetőség és az ellenállás, a törékenység és a stabilitás dualitása nem szembeállított, hanem egymást kiegészítő minőségként van jelen. A tekintet behatoló és nyugodt egyszerre. Olyan, aki maga is látta a saját mélységét.
Az Anima Fragmentum az Amor Fati párdarabja. Míg az Amor Fati a tudatos sors-elfogadásról beszél, az Anima Fragmentum a tudattalan integrációjáról. A két festmény együtt egy önismereti folyamatot rajzol ki: a belső töredékek felismerésén át vezet az út a teljesség elfogadásáig.